Három és fél órája vagyok a kispesti sztkban. Ahogy az idő telik, érzem ahogy a váróterem lassan átölel. Szaga belém ivódik, bőröm színe a padlóéhoz hasonul, és a eszem lassan eltűnik, két távoli fogfúró suttogása közben. Lassan úgy érzem örökké itt maradok…

from Tumblr http://ift.tt/1nNbRfG

via IFTTT

from WordPress http://ift.tt/1esHS6L

via IFTTT